A következő válaszokkal meglátásom szerint a legtöbb kortársam és az idősebb generációk is egyre nagyobb százaléka szembesül nap, mint nap.
Ha magamat egy szóban kellene jellemezni, akkor az semmiképp sem a pesszimista vagy az optimista lenne, hanem a realista.
Úgy látom, hogy az én életemben elég minimális az esély arra, hogy a hazám kikeveredne abból a gödörből, amibe az elmúlt 100 év és az ámokfutó államférfiak sodorták.
Nem tartom magam Széchenyinek, aki idealista, hazát megváltó gondolatokkal rendelkezne, és hinne benne, hogy rövid úton változások érhetőek el. De ez azt sem jelenti, hogy lemondtam hazámról. Ettől függetlenül a saját magam, "kisemberi" szintjén próbálok a közösség javára válni a Járókelő egyesületen keresztül.

És akkor következzenek a címben feltett kérdésekre a válaszok, hogy miért is vagyok külföldön:

• Mert kizsákmányol a munkaadóm.
  A legtöbb esetben a munkavállalóknak nincs 40 órás bejelentett munkaviszonya.

• Ha olyan munkát szeretnék végezni, amit élvezek, szeretek, amitől nincs az az érzésem, hogy „már megint egy új nap virradt rám és nincs kedvem dolgozni menni”, félő, hogy felkopik az állam.

• Mert, ha szabadságra megyek vagy beteg vagyok, nincsen fizetett szabadságom, így létbiztonságom sem.

• Mert nem akarom a lelkemet eladni, a személyiségemet feladni azért, hogy bejelentett munkahelyem legyen.

• Mert nem lopva, csalva, hazudva akarok vállalkozni, amire rákényszerít az állam az adórendszeren és a bürokratikus túlszabályozáson keresztül.

• Mert alacsonyak a bérek és ismeretlen az infláció követés, illetve az inflációt meghaladó béremelés fogalma.

• Mert a havi fizetésem pont arra elég, hogy kifizessem a rezsit, ételt és esetleg a szükséges ruházatot megvegyem magamnak.

• Mert nem anyámékkal akarok élni, hogy félre tudjak tenni.

• Mert nyugati árszínvonalon élünk keleti bérszínvonal mellett.

• Mert a jelenben akarok élni és élvezni az életet nem pedig arra várni, hogy esetleg idős koromban megadtatik ez a lehetőség – már, ha lesz nyugdíjam.

• Mert utazni szeretnék és világot látni.

• Mert az ország romokban hever. És ahelyett, hogy tennének ellene, csak parasztvakítás zajlik.
• Mert a korrupció és a mutyizás megfojt mindent.

• Mert kizsákmányol a közműszolgáltató, a bank és a telekommunikációs cég a szolgáltatásán keresztül.

• Mert az állam számára kolonc vagyok, nem pedig adófizető állampolgár.

• Mert a közélet mérges gázban fulladozik. Az emberek nagy többsége zárkózott, rosszindulatú, idegengyűlölő. Az ország depressziós és ettől én is.

• Mert a kormányzat leépíti a demokráciát. Monopolizálja a közvéleményt. Kirekeszt. És nem, hogy nem érdekli a véleményem, de még meg is bélyegez miatta.

Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy nincs miért otthon maradni, mert igenis vannak dolgok, amiért az ember szeretne a hazájában élni, ha ezt hagynák neki, és nem az lenne a cél, hogy minden áron megnyomorítsák.

Szóval felteszem a kérdést, miért akarok otthon élni?

• Mert az anyanyelvem nagyon fontos számomra.

• Mert a párommal szeretnék élni.

• Mert a családom és barátaim otthon élnek.

• Mert szeretném, ha a gyerekeim magyarok lennének és magyarul beszélnének.

• Mert szeretem az országomat.