Április 30. és május 4. között otthon voltam, így sok év tervezése és nosztalgiázása után eljutottam a városligeti majálisra. Bárcsak ne mentem volna!
Az egy dolog, hogy milyen állapotban van a Városliget, az pedig egy másik, hogy a munka ünnepére időzített rendezvények, pártok, civil szervezetek vállalkozók és azok látogatói milyen rémálomszerű hellyé varázsolták a parkot. Sok szót nem akarok vesztegetni a témára, úgyhogy legyen elég annyi, tökéletes látlelete volt a mai magyar társadalomnak.
Ezt az apró "malőrt" leszámítva nem mondom, hogy nem volt jó hazamenni, találkozni a családommal és a barátaimmal. Valószínűleg nem is árulok zsákbamacskát azzal, ha azt mondom, hogy talán ez az egyetlen tényező, ami miatt nehéz szívvel jöttem vissza Londonba az ötödik nap végén, ami kicsit olyan érzés volt, mint amikor novemberben hátrahagytam Budapestet.

Májusban egy régi álmom vált valóra, amikor a Janinak köszönhetően hozzájutottam egy 27,5 colos, merevvázas, Saracen márkájú mountain bike-hoz, amit még aznap fel is avattunk az olimpiai parkban található MTB gyakorló pályán, ahol a szűk ösvényektől kezdve, az emelkedőkön, ugratókon, éles kanyarokon és különféle talajtípusokon keresztül minden megtalálható, melyekkel a természetben is találkozhat az ember tekerés közben.
Természetesen nem lett volna teljes a történet, ha nem kapok defektet rögtön az első napon.

Pár héttel ezelőtt ismét bringázni mentünk a Janival. Ezúttal észak Londont céloztuk meg a Limehouse Basin-től kiindulva, ahol a Regents Canal keleti vége, illetve a Lea River mesterséges bekötése is beletorkollik a Temzébe.
Nem tudom elégszer ismételni önmagam, hogy minden egyes londoni kirándulás alkalmával mennyire az az érzése az embernek, hogy London inkább egy mini ország, semmint "csak" egy város.
Páratlan az a diverzitás, a folyamatos változás, a történelem és a modernitás kettőssége, és a folyamatos fejlesztés, ami jellemző erre a globális csomópontra. Amikor az ember már nem számít semmi újra, London ismét meglepi valamilyen aprósággal, ami jelen esetben a Lea folyó és a Lea völgy volt.

A kanálisként induló (visszafelé haladva), majd Bromley by Bow-nál zsiliprendszerré alakuló, a Queen Elizabeth Olympia Parkon átfutva egy csendes folyóvá, végül pedig egy vadregényes tavakból és folyókból álló rendszerré alakuló, ember és természet által formált képződmény mellett tekertünk végig.
A partján található a már említett, a 2012-es olimpiai játékoknak is otthont adó Q.E. Olympia Park az olimpiai stadionnal, a Zaha Hadid tervezte úszócsarnokkal, a kerékpáros körversenyekre való velodrómmal, a szabadtéri játszóterekkel, a mountain bike pályákkal, kávézókkal és a híres csavart formájú, csúszdás kilátóval.

Természetesen a folyó elmaradhatatlan elemei a keskeny és széles kivitelű angol lakóhajók és a Hollandiából származó lakóbárkák, ahogy a régi ipartelepekből, raktárokból és gyárakból mára művésztelepekké, kocsmákká és egyéb rendezvényhelyszínekké váló épületek sora is.

Ezen a napon kb. 75 km-t tekertünk egy pizzázással és sörözéssel megszakítva, amit egy nem várt esemény követett, ugyanis sikerült egy padon hagynom a lakatomat, amiért a ránk omló sötétben kellett visszamennünk egy folyóparti földút mentén, hogy végül a lakat hűlt helye fogadjon minket.
Ennek köszönhetően az aznapi Happy Beigel Klezmer Orchester koncertet is sikerült lekésnünk.

Január után márciusban is itt volt a Kati. Nettó három napra, ha a pénteki cirka fél napos ideútját a pilóta rosszulléte miatt, és a keddi haza utazást nem számoljuk.
Mint legutóbb, most is megpróbáltunk annyi programot belesüríteni ebbe a rövid időintervallumba, amennyit csak tudtunk. Kimerítő és egyben mozgalmas 3 nap áll mögöttünk.

Szombaton azzal kezdtük a napunkat, hogy a szomszéd utcában lévő SPA Terminus nevű ipartelepen otthonra lelő kis vállalkozásokat sorra vettük, mint a Butchery, a Kernel Brewery, a Ham and Cheese Co., a Neal's Yard Dairy, a Crown and Queue Meat, a Coleman Coffee Roasters, a Little Bread Pedlar vagy a London Honey Company.
Az árak, csakúgy, mint otthon, nem a megszokott bolti árak, hanem a minőségért fizess többet elv alapján minden némileg drágább, cserébe olyan húsokat, sajtokat, péksüteményeket kapsz, hogy a magasabb ár természetessé válik. Külön kiemelendő a Butchery-ben dolgozó hentes, szakavatott, rendkívül gyakorlatias munkavégzése, ami már már művészi értékkel bírt.
Természetesen nem jöhettünk el üres kézzel, ezért egy üveg méz, 4 üveg sör és egy-egy csokis és mandulás croissant hagyta el a telepet velünk egyetemben.

Az Egyesült Királyság a fejlett nyugati világ egyik éllovasa, technikailag is a leginkább fejlett országok közé tartozik, így nem meglepő módon az interneten történő vásárlás is nagy népszerűségnek örvend.
A teljesség igénye nélkül mondhatom, hogy az Amazon, az Ebay és a Gumtree talán a legnépszerűbb trió. Emellett itt is nagy szerepet tölt be a mindennapos vásárlásában az árak összehasonlítása, amire az idealo-t használják, azaz a brit olcsobbat.hu-t, ahol a legtöbb nagy cég, így a fent említett hármas is képviselteti magát.

Nem mondom, hogy otthon nem vásároltam interneten keresztül, de azok inkább a hagyományos értelemben vett vásárlások voltak, legtöbbször személyes átvétellel egybekötött bolti utánvétek.
Itt ez a fogalom, hogy utánvétel, ismeretlen. Ugyan van mód a helyszínen, azaz az adott áruház fizikai boltjában átvenni a megrendelt terméket, azonban ehhez is az előre történő bankkártyás fizetés szükséges.
Amivel el is jutottunk a második lépcsőhöz, a bankkártya használatához: hazánkkal ellentétben szinte mindenki utalással kapja a fizetését - ezzel is csökkentve a készpénzforgalmat -, így bankkártyával is rendelkezik. Ebből kifolyólag pedig senkinek sem okoz nehézséget az interneten keresztüli vásárlás.

A város hídja és belső úthálózata sokkal inkább emberközelibb, mint Budapesten, így nincsen az a nyomasztó érzése sem az embernek, mint amikor a Rákóczi út/Kossuth Lajos utca/Erzsébet híd tengelyen teker, hogy a nyakán van az összes autó és busz.

Mint, ahogy már korábban is írtam a TfL (Transport for London, azaz London közlekedésszervező cége, ami a BKK mintájául szolgált és magyar testvérével szemben nem bombázták szét.) CS-eket, azaz Cycle Superhighway-eket létesített, melyek sugár irányban kötik össze biztonságos módon a belvárost a külvárosi kerületekkel.
Ezek a London Cycle Network részei. Emellett találkozhatunk a UK Cyle Network-kel is, ami meglátásom szerint inkább rekreációs célokat szolgál, mint a tényleges közlekedést.

Mik azok a dolgok, amik miatt beleszerettem Londonba, és mi az ami hiányzik Budapesthez képest?
Lássuk:

• London tele van kisebb, nagyobb terekkel, parkokkal, erdőkkel, csatornákkal, folyókkal és tavakkal, ennek köszönhetően pedig az élővilága is rendkívül színes. A St. James parkban sétálva olyan madarkba bukkansz, amit előtte még sosem láttál, akármerre nézel mókusok rohangálnak és kunyerálnak a parkban sétáló turistáktól, a feletted vijjogó sirályok pedig azt az érzést keltik, mintha egy tengeri kikötőben lennél, pedig csak a Temze melletti városrészben bringázol a halat áruló stand mellett. Míg otthon mindenhol galambok, galambok és galambok vannak.
  Természetesen a non plus ultra a rókák jelenléte. Mindenhol. Lakhatsz Westminsterben vagy a 3-as zónában, rókával biztos hogy találkozol az este folyamán. Ha szerencsések vagytok, akkor életben találod a vörös bundást, ha nem, akkor az út szélén megpihenve lelsz rá.
  Ahogy otthon kutya és macska, Ausztráliában pedig kenguru, úgy itt róka tetemek vannak az utak szélén.
  
  

Kezdjük talán a legfontosabb dologgal, az időjárással.
Sok emberhez hasonlóan én is ódzkodtam a Brit szigetek időjárásától egészen addig, amíg meg nem ismerkedtem vele. Alaptalan volt a félelmem, mert az őszi és téli évszak nagy részében száraz, helyenként csapadékos időjárás volt, nem pedig a szájhagyományból jól ismert egész nap szitáló, ködös, párás, borongós idő. Talán mondanom sem kell, hogy ez az ideális idő a tekeréshez télvíz idején.
Ami mindenképpen kiemelendő az a kontinentális Európa telétől eltérő, különösen enyhe, cipőben és dzsekiben is kibírható időjárása. Míg otthon -20 C fok volt decemberben, addig itt ragyogó napsütéssel párosult +8 C fok körüli hőmérséklet.
Ha már nincs hó, akkor hideg se legyen alapon, nem is hiányzott fehér csapadék - sem a télapó.

Igen, tudom, nagyon klisés, hogy pont Londont választottam én is megannyi honfitársam mellett, de ennek megvoltak a személyes okai és kötődései.

Az ember nem látja előre a jövőhét, ami egy hatalmas áldás.
Én sem gondoltam volna, hogy egy 2015 novemberében megvásárolt,  2016 februárjára szóló, Ausztráliába tartó repülőjegy így felforgatja az életemet egy szimpla nyaralás. Pedig így lett...

Abban már az utazásom előtt is biztos voltam, hogy az utóbbi évtizedekben a Magyarországon zajló gazdasági és társadalmi folyamatok koránt sem a jó irányba haladnak, mégis az öt hetes ausztrál túrám váltotta ki belőlem azt a kulturális sokkot, amit a hazaérkezésem után egy hosszú hónapokig tartó depresszív állapot követett.
Mert ekkor jöttem rá, hogy ami otthon folyik, az a mi egyszeri életünk eltékozlása a vezetőink jóvoltából és egyben egy ígéretek által kreált délibáb utáni őrült, soha véget nem érő hajszája.