Január után márciusban is itt volt a Kati. Nettó három napra, ha a pénteki cirka fél napos ideútját a pilóta rosszulléte miatt, és a keddi haza utazást nem számoljuk.
Mint legutóbb, most is megpróbáltunk annyi programot belesüríteni ebbe a rövid időintervallumba, amennyit csak tudtunk. Kimerítő és egyben mozgalmas 3 nap áll mögöttünk.

Szombaton azzal kezdtük a napunkat, hogy a szomszéd utcában lévő SPA Terminus nevű ipartelepen otthonra lelő kis vállalkozásokat sorra vettük, mint a Butchery, a Kernel Brewery, a Ham and Cheese Co., a Neal's Yard Dairy, a Crown and Queue Meat, a Coleman Coffee Roasters, a Little Bread Pedlar vagy a London Honey Company.
Az árak, csakúgy, mint otthon, nem a megszokott bolti árak, hanem a minőségért fizess többet elv alapján minden némileg drágább, cserébe olyan húsokat, sajtokat, péksüteményeket kapsz, hogy a magasabb ár természetessé válik. Külön kiemelendő a Butchery-ben dolgozó hentes, szakavatott, rendkívül gyakorlatias munkavégzése, ami már már művészi értékkel bírt.
Természetesen nem jöhettünk el üres kézzel, ezért egy üveg méz, 4 üveg sör és egy-egy csokis és mandulás croissant hagyta el a telepet velünk egyetemben.

Ezután kezdődött a közel 13 km-es túránk, aminek keretében végig sétálunk a Temze dél-kelet londoni partján a Southwark parkból kiindulva, többek között Surray Quays egyik mini csatornájának érintésével a Stave Hill Ecological Park-on (aminek a nagy része 1989-ben még dokkok hálózata volt) és a Greenland dokkon kerersztül, hogy végül ragyogó napsütés közepette a pénteken is nyüzsgő Greenwhich-ben kössünk ki. A folyópartról felsétálunk a kihagyhatatlan programnak mondható dombra, ahol a Royal Observatory is található.
London alapvetően sík területre épült, ennek ellenére van néhány olyan pontja - a felhőkarcolókat leszámítva -, ahonnan remek kilátás tárul elénk. Ilyen a Greenwhich-i 0. hosszúsági foknál lévő kilátó is, ahonnan tökéletesen belátható keletről nyugat felé az O2 aréna, az Isle of Dogs, Canary Wharf üzleti negyede és természetesen a messzességben a City felhőkarcolói.

Visszafele menet átsétáltunk a Greenwhich-i gyalogos alagúton - mely kihasználtságát tekintve forgalmas hídként köti össze a folyó két partját -, hogy végül a Isle of Dogs-on található Mudchute farmon fejezzük be túránkat, mely nem más, mint egy ökológiai gazdaság és mini állatkert.

Vasárnap a Tower Bridge-nél kezdtünk. 8 font ellenében felmehettünk az északi hídfő tornyába, ahonnan az északi és déli tornyokat összekötő, középen üveg padlójó hídon tudtunk átsétálni, gyönyörködve az alattunk elterülő város látványában és a hídon zajló forgalomban. A kiállítás része volt a déli hídfőnél található régi gépház is, mely ma már csak bemutató jelleggel üzemel, a híd mozgatása újabb gépekkel történik.
Ugyan ezen a napon esős időnk volt, azért azt nem mondanánk, hogy ez elvette a kedvünket a további programoktól, így a Shard-ba való sikertelen ingyenes feljutási kísérletünk után a közeli Tate Modern felé vettünk utunkat, amit személy szerint jobban szeretek, maga az épület miatt, mely az ipari forradalom egyik lenyűgöző gigászi teremtménye, mint a benne található kiállítások végett. Mint kiderült, ezzel nem vagyok egyedül, ugyanis a Katinak sem igazán nyerték el a kiállítási tárgyak a tetszését, cserébe az új épületszárny 10. emeletén található ingyenes 360 fokos kilátó, a kávézó és az ajándékbolt kárpótolt minket.
A múzeum után a Harry Potterből is ismerős Millenium Bridge-en keresztül átsétáltunk a St. Paul katedrálisba, ahol a véletlen folytán egy ingyenes fél órás barokk orgona koncerten vehettünk részt, miközben belülről is megcsodálhattuk az amúgy kívülről is döbbenetes méretekkel rendelkező templomot.
A nap lezárásaként pedig egy tipikus angol pubban vacsoráztunk húsos pitét és hamburgert sörrel öblítve, majd a King's Cross-on megcsodáltuk a sorban álló és fotózkódó rajongókat a 9 és 3/4 vágánynál (nem is ott van!). Természetesen betértünk a vágányról elnevezett boltba is, ahol mozdulni sem lehetett az emberektől és a rengeteg felsorakoztatott kacattól.

Az utolsó teljes napunk, hétfőn pedig, a jó időnek köszönhetően szabadtéri programot választottunk és a kisvárosi hangulatot árasztó, azonban London részét képező Richmond-ba utaztunk, hogy megnézzük a híres szarvasokkal teli parkot, a Richmond Park-ot.
Még mielőtt valaki egy Hyde Park-féle "kertre" gondolna, annyit el kell mondani, hogy ez a hely gyakorlatilag egy bekerített óriási rét, néhol erdőkkel és tavakkal tagolva, ahol nagy számú gyalogos, kerékpáros és némi autós forgalom is van.
Közel 15-20 perc séta után jutottunk el a park középen található, madarakkal teli tavakhoz, ahonnan már felfedezhetőek volt a távolban a szarvasok is, további sétát követően pedig egy nagyobb csoportnyi legelésző, pihenő szarvasbika mellé ültünk le a fűbe, tőlük 10-15 méterre. Persze ez elég hihetetlennek hangzik, és nekünk is az volt először, de aztán átvette a helyét az élvezet, ahogy nézhettük ezeket a békés király állatokat (szó szerint), amint minket figyelelnek sanda tekintetükkel, miközben az árnyékban pihennek.

És, hogy ez a nap is teljes legyen, befaltunk egy hatalmas pizzát Richmondban, majd elvonatoztunk észak Londonba, hogy a jelenleg is templomként működő Union Chapel-ben megnézzük az idei BANFF filmfesztivál piros (RED) blokkját.

Hogy mit szeretek még Londonban? Azt, hogy sok a magyar ismerősöm Budapestről, így ha nincs is programom, mindig találni valakit, akivel lehet csinálni valamit. Így esett meg immár másodszorra, hogy szerdán egy bringás cimborámmal, Janival keletről nyugat felé haladva végig tekertünk a Regents Canal mentén egészen Little Venice-ig, ami a múltkori után ismét egy élménygazdag tekerés lett.
Ugyan butaság lenne azt állítani, hogy 4 hónap alatt mindent láttam Londonból, amit látni lehetett, de koránt sem gondoltam volna, hogy egy egyszerű szerdai csatorna menti tekerés ennyi élményt, meglepetést és látnivalót tartogathat. Azonban London minden egyes alkalommal rá tud cáfolni az emberre, ami az egyik legjobb dolog benne.
A kanális keleten az egykori dokkok maradványai mentén a Limehouse Basin-nél indul, majd többek közt a Victoria Park mentén is elhalad, továbbá érint olyan említésre méltó helyeket is, mint Angel városrészt, ahol a csatorna egy 900 méteres szakaszon az Islington Canal Tunnel nevezetű, hajózható alagútban folyik, vagy a King's Cross-St. Pancras pályaudvarokat, Camden Town szívét, a London Zoo-t, az Amy Winehouse emlékhelyet, a Regents Parkot és az ott található Iszlám Kulturális Centrumot vagy Little Venice-t, ahol utunk ezen szakasza véget ért. Hogy a legnagyobb élményt, a rakpart elején és végén kapuval lezárt szakaszt a végén említsem, ahol a különböző hajók lakói a partot is birtokba vették, mintegy kiterjesztve az életterüket a közterülere. Gyerekek, kutyák, hintaágyban MacBook-kal dolgozó családapák egy Szimpla Kertet idéző milliőben. Zseniális!