Az ember nem látja előre a jövőhét, ami egy hatalmas áldás.
Én sem gondoltam volna, hogy egy 2015 novemberében megvásárolt,  2016 februárjára szóló, Ausztráliába tartó repülőjegy így felforgatja az életemet egy szimpla nyaralás. Pedig így lett...

Abban már az utazásom előtt is biztos voltam, hogy az utóbbi évtizedekben a Magyarországon zajló gazdasági és társadalmi folyamatok koránt sem a jó irányba haladnak, mégis az öt hetes ausztrál túrám váltotta ki belőlem azt a kulturális sokkot, amit a hazaérkezésem után egy hosszú hónapokig tartó depresszív állapot követett.
Mert ekkor jöttem rá, hogy ami otthon folyik, az a mi egyszeri életünk eltékozlása a vezetőink jóvoltából és egyben egy ígéretek által kreált délibáb utáni őrült, soha véget nem érő hajszája.

Senkinek sem kívánom, hogy átélje azt, amit én éreztem abban a pár hónapban, míg vívódtam az érzelmeimmel és a gondolataimmal, hogy mi lenne a helyes út, és mi lenne a helyes döntés, amit előbb vagy utóbb meg kell hoznom, hogy az életemet előbbre mozdítsam, és felzavarjam az addigi álló vizet.
Mert sok kortársamhoz hasonlóan én is azt éreztem 26 évesen - és jelenleg is -, hogy nem tudom, mivé akarok válni, pontosan mit szánt nekem az élet.
Egyet azonban biztosan tudok és érzek, hogy létem nem céltalan és bizonyos elvek mentén irányítom azt a jövő felé.

A szüleimnek köszönhetően a gyerekkorom a folyamatos külföldi utazásokkal tarkítva telt el. Mely a neveletetésem melett nagy szerepet játszott abban, hogy az idegen országok, emberek és kultúrák iránt befogadónak érzem magam.
Hovatovább kis korom óta él bennem a vágy, hogy máshol is éljek, mint a szülővárosom vagy a hazám.

Így jött a döntés közel 10 hónappal az Ausztráliába tartó jegyem megvétele után, hogy ha csak időszakosan is, de szeretteimet, városomat és egyben országomat elhagyva máshol keressem az anyagi boldoguláshoz és a szakmai fejlődéshez vezető utat.
A választásom pedig a világ egyi legnagyobb metropoliszára, Londonra esett.
Ugyan elég klisésen hangzik, hogy sok tízezer honfitársamhoz hasonlóan én is Londont tűztem úticélként, azonban erre megvoltak a magam okai.

Visszakanyarodva a történet elejére, egy 2015 novemberében megvásárolt repülőjegy hatásárára 2016 novemberében Londonban landoltam egy másik géppel, hogy életemben történetében új fejezetet nyissak.

Hogy Ausztráliáról is ejtsék pár szót.
Számomra elég volt 5 hét ahhoz, hogy reménytelenül beleszeressek egy távoli országba és egyben kontinensbe, amely olyan természeti kincsek széles palettáját vonultatja fel, amit az egyszeri ember sokszor el sem tud képzelni.
Ez az a hely, ahol élni szeretnék a jövőben.